Rólunk

Kizárólag a Mecsekben gyűjtött, kiváló minőségű szarvasgombát kínálunk eladásra. Ezáltal szándékunkban áll  lehetővé tenni az érdeklődők számára a szarvasgomba fogyasztás nyújtotta kulináris örömök megismerését.

Történetünk, avagy hogyan lesz valakiből szarvasgombász

Az ötlet:

  Néhány évvel ezelőtt egy vállalati rendezvényen egy új kollégával igyekeztem beszélgetni. Hamar kiderült, hogy mind a ketten kutyások vagyunk. Ő büszkén mesélte, hogy van egy kutyája, akire tényleg nagyon büszke, mert a kutyust saját maga tanította be szarvasgombát keresni. A probléma csak az, hogy igazából szarvasgombát még sohasem találtak, de semmi gond, mert kutyával az erdőben járni jó dolog.

  Sokáig törtem a fejem. Mivel én is a természetet szerető, erdőjáró ember vagyok, nagyon megtetszett a gondolat, hogy a hosszú erdei sétáimat egy új társsal, egy kutyával tegyem meg. Néhány nap után megszületett a nagy elhatározás:   "Szarvasgombát fogok keresni!"

A kezdetek:

  A következő napok az internet bújásával, temérdek információ és adat összegyűjtésével teltek.

Majd következett az első megállípítás: "Kell egy kutya."

  Családunk akkor egy japán csín - pekingi palota (ne ragozzuk túl: pincsi...) fajtájú keverék, csupa szív, csupa lélek kiskutyával rendelkezett. Hiába írta a szakirodalom, hogy többé-kevésbé minden kutya alkalmas a szarvasgomba keresésére, a pincsi nem a legendás szaglásáról és munkabírásáról híres. Tehát ismét internet. Ekkor találtam rá, egy számomra ismeretlen Lagotto Romagnolo nevű olasz kutyfajtára, amit kifejezetten a szarvasgomba keresésére tenyésztenek. Temérdek fotó megtekintése és a fellelhető cikkek elolvasása után eldöntöttem, hogy nekem egy ilyen kutya KELL!

  Mint kiderült, a lagotto beszerzése nem egyszerű dolog. Abban az időben Magyarországon egyetlen tenyésztő foglalkozott komolyan lagottókkal. Néhány levélváltás után kiderült, hogy éppen rendelkezik egy eladó kölyökkel, amelyet sikerült is megvásárolnom.

Tehát az első akadály lekűzdve.

A KUTYA:

  Hazavittük a kis szőrcsimbókot. Már az első napokban sejtettem, hogy ez nem egy hétköznapi kutya-gazda kapcsolat lesz. Ez annál sokkal több.

  Két héten keresztül, napi 24 órát vele töltöttem. Ha éhes volt  etettem. Ha szomjas volt itattam. Ha a dolgát kellett végeznie akár naponta nyolcszor is együtt sétáltunk a szabadban. Az első éjszakákon előfordult, hogy amikor nyüszített, a fekheje mellett aludtam, csak hogy megnyugtassam. Ez idő alatt egy olyan szintű kötődés jött létre közöttünk, amiről nem is álmodtam.

 Érdekes volt látni ahogy a fajtaleírásban szereplő tulajdonságok mind testet öltenek. Rendkívül okos, intelligens. Békés, agressziómentes. Valóban nem egy bátor típus. Kis túlzással képes a saját árnyékától is megijedni. És tényleg, ha nincs mit megugatni, akkor keres magának. Határtalan keresési ösztöne valamiféle ásási kényszerrel párosult. Ennek eredményeképpen komoly rekultivációs munkákat adva a kertben és az udvarban.

  Az első hetek után következtek a munkás hétköznapok. Ül, fekszik, marad, lábhoz, hozzám! Naponta több órán keresztül.

Az alapok elsajátítása után következett a szarvasgomba keresésére történő kiképzés.

Alig múlt el fél éves amikor az első vadon termett szarvasgombáját megtalálta. Ekkor láttam, hogy van eredménye az elmúlt hónapok kemény munkájának és azt hiszem akkor pecsételődött meg a mi kettőnk közös sorsa. 

Ezentúl mi együtt, szarvasgombára fogunk "vadászni"!